A hamarosan születendő kis unokám képében jelentkező sorsnak köszönhetően Bécsben találtam magam. A kis jövevény jól érzi még magát „odabent”, ezért volt alkalmam körülnézni.

Nagyon más itt az élet. Eleve érdekes helyen laknak a lányomék – pontosan Bécs és a mellette fekvő kisváros határán. Ha a kapuból jobbra fordulunk, a sarkon a nagyvárosban találjuk magunkat. Ha balra, nyugodt, békés, virágos kisváros hangulata mosolyog ránk.

A gyerekek itt nem járnak gyalog, rollereken suhannak minden irányból. Az iskolákban külön „rollerparkoló” is van.

Az emberek olyan nyugodtak és nyitottak, hogy bárkivel szóba lehet elegyedni, mindenki szívesen segít, beszélget, az autósok pedig szinte zavarba hoznak előzékenységükkel – elég pár lépésre megközelíteni a zebrát, már megállnak.

Nem volt még sok időm az itteni élet mélyebb tanulmányozására, biztosan vannak itt is gondok, problémás ügyek, de már most látom, más a hozzáállásuk az alapdolgokhoz, az élethez és egymáshoz.

Tudom, ehhez biztonságérzet kell, hosszú idő alatt kialakult bizalom, hogy minden rendben van és lesz is.

Külön élmény volt számomra az itteni DXN nőnapi rendezvénye, ahova beinvitáltak. Szinte otthon éreztem magam egyrészt az ismerősök, másrészt az új, barátságos emberek és a kellemes légkör miatt.

Mielőtt idejöttem, tartottam egy kicsit az idegen környezettől. Azonban nem sokáig, minden idegensége ellenére itt is otthon érzem magam.