Nemsokára véget ér lengyelországi utazásom. Mint mindig, most is egy szempillantás alatt eltelt.

Vidám indulással kezdődött Budapestről. Ezúttal a Blablacar (lengyel telekocsi) lehetőségével éltem. Szuper volt!

Budapestről három nagyon kedves magyar fiatalemberrel utaztam, akik Krakkóban dolgoznak.

Nagyon jól elbeszélgettünk, kellemes, kényelmes utazás volt.

Korábban értünk oda, mint terveztünk és fél óra múlva már robogtunk a következő autóval Kielce felé. Gyorson és komfortosan értem oda szinte háztól házig, igazán csak ajánlani tudom mindenkinek!

Ide jönni nekem nem egyszerű látogatás. Ez egy valódi időutazás ifjúkori múltamba. A nyelv, az ételek, az emberek… Ezt nem találod meg máshol. Ezt nem viheted magaddal, ha más országba utazol, én már csak tudom… Magyarország nekem a második hazám lett, de ha Lengyelországba utazom, mindig ugyanazok az érzések kerítenek hatalmukba. Eleinte felkapom a fejem, ha lengyel szót hallok, aztán mosolygok, hiszen itt mindenki így beszél. A hagyományos ételek illatát nem csak az orrommal érzem, benyomulnak mindenhová, a gyomromba, a szívembe, a lelkembe. És az ízük… mindig pár kilóval nehezebben térek vissza.

Kielce nem a szülővárosom, de nagyon megszerettem. Itt lakik a húgom, aki megmutatta nekem hangulatos utcáit, tereit, parkokat és a környező hegység megismételhetetlen kilátását.

Gyermek- és ifjú éveimet Varsó mellett és Varsóban töltöttem. Oda is elutaztam néhány napra.

A családi programot összekapcsoltam egy kis munkával.

A húgommal részt vettünk egy természetgyógyászati és természetes kozmetikumok vásárán, ahol bemutattuk a DXN termékeket – a lúgosító ganodermás kávét és a táplálékkiegészítőket.

Hihetetlenül érdekes volt a hangulat. A számtalan kiállító, rengeteg különféle termék és sok látogató megszilárdította azt a meggyőződésünket, hogy az embereknek elegük van a vegyszerekből és mesterséges adalékokból. Hogy természetes, egészséges termékeket és kozmetikumokat keresnek. Hogy a piac ezen szegmensének létjogosultsága van és tovább fog fejlődni.

Új energiával és azzal a tudattal tértünk vissza, hogy van értelme a munkánknak.

Most pedig lassan csomagolok és megyek vissza Budapestre. Várnak az ünnepi készülődések, utána pedig a szorgos hétköznapok. Szerencsére megszabadultam az alkalmazotti státusztól. Most örömmel, saját időbeosztással dolgozok és tudom, hogy nemcsak az egészségemért, hanem az anyagi jólétért, a szabadidőért és biztonságért is idős koromra.